Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának
Kisgyermek Szociális Intézmények

Tavasz


Tavaszi gyerekdalok, mondókák és versek

 

Tavaszi gyermekdalok


Jön a tavasz, megy a tél

 
   

Gyűjtötték, összeállították: Ács Eszter kisgyermeknevelő, Boros Krisztina kisgyermeknevelő, Boros Nikolett kisgyermeknevelő

 A teljes vers, mondóka és dalgyűjtemény az oldal alján található mellékletből letölthető!

 

Tavaszváró

 

 

 

 

 

 

 

 

Tavasz köszöntő

 
     
   2. Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék leglébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék

 

 Tavaszi szél vizet áraszt

 
     
   2. Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom?
Te engemet s én tégedet,

virágom, virágom.
 
 

 Orgona ága

 
 

 
 

2. Zúgja az erdő, susogja a szellő,

üzenik az ágak, lombok:
Légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!

 

 
 

 Hej, tulipán

 
     
   2. Nyisd ki rózsám kapudat,
hadd kerüljem váradat,
rózsafának illatja
az én szívem biztatja.
 
 

 Fehér liliomszál

 
     
  Beszélve: Töröld meg magadat valaki kötényébe!
A gyermek a felnőtt mozdulatait utánozza. Végigjátssza a mozdulatokkal, a beugrást, támaszkodást, fésülködést, mosakodást. A végén odamegy valakihez, és megtörölközik a kötényébe.
 
 

 Bújj, bújj, zöld ág

 
   

 

 

 

 Szeplőt hányok

Tavasszal énekeljük. Amikor az első fecskét meglátja a gyermek, akkor kiabálja:

 
     
   Simogatjuk a kisgyermek arcát, majd a két kezét fogva, úgy teszünk, mintha gombolyítanánk a fonalat.  
 

 Eresz alól 

 
   

 

 

 

 Zöld levél, zöld levél

 
     
 

 Gryllus Vilmos: Cinkehivogató

 

 

  

   
 

 Tavaszi mondókák

 
   

Jöjj ki napocska, (hívogató mozdulat ujjal)
Itt apád, itt anyád, (ujjal mutatás)
Sót törünk, borsot törünk, (öklök egymásra ütögetése)
Tökkel harangozunk. (összekulcsolt kezekkel harangozó mozdulat)

 

 

Süss ki, süss ki, napocska,
Isten tányérkája!
Tejet adok, vajat adok!
Süss ki meleg, bújj el hideg!

 

 

Én kis kertet kerteltem, (a tenyérben a másik kéz ujjával  körbesimogatás)
bazsa rózsát ültettem. (ültető mozdulat utánzása)
szél, szél fújdogálja, (kezek lengetése)
eső, eső veregeti, hú! (finoman a combra csapunk)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két kis madár ül a fán. (Két kezünket magunk elé tartjuk egymással szembe, csak a két mutatóujjunk van nyitva. Ezek fogják jelképezni a 2 madárkát.)

Egyik, Péter, (Az egyik mutatóujjunkat meghajlítjuk a másik felé, mintha köszönne a madár.)

Másik, Pál. (Most a másik mutatóujjunkat is meghajlítjuk.)

Szállj el Péter! (eldugjuk az egyik kezünket a hátunk mögé.)

Szállj el Pál! (Ugyanígy teszünk a másik kezünkkel is.)

Gyere vissza Péter! (egyik kezünket előre tesszük a kiinduló helyzetbe)

Gyere vissza Pál! (Végül a másik kezünket is kiinduló helyzetbe hozzuk a test elé)

 
 

Gólya viszi a fiát,
Hol felveszi,
Hol leteszi,
Viszi,viszi,
Itt leteszi, hopp!

(A két felnőtt összefogott kezére ül a gyermek, azok zötyögve sétálnak vele. A „hopp”-ra leteszik a földre.)

 

 

Süt a fényes napsugár, esik az eső,
itt van már a szivárvány, jó magasra nő!

 
 

Lepke, lepke, szállj a tenyerembe!
Nem szállok, mert félek! Örülök, hogy élek!

(Bármilyen egyenletes lüktető mozdulatot kapcsolhatunk: taps, döcögtetés, ökölütögetés)

 
  Méhes odu, lik-luk-lak
Rajta van egy csip-csup-csap
Ha megnyitod azt a csapot,
Csodafinom méz csöppen!
Hét bögrével idehozok,
Aludjatok kicsi bocsok
 
 

Dundi dongó lépeget, (sétálás)
ide-oda nézeget, (sétálás közben jobbra-balra   nézegetni)
ide lép, oda lép, virágporon, mézen él.

 
 

Fűszál derekán, (két ujjal lépegetés előre az asztal lapján).
félve mászik a bogár

Földre pottyan, ott marad, (tenyerek az asztalra)
észrevétlen, mint a mag (ökölbe szorítjuk a kezet).

 
 

Fű, fű szép zöld fű eredj ki, te zöldfülű (kiolvasó)

 

Ess eső, ess,
holnap délig ess,
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!

 

 

 

 

 

 

 

 Tavaszi versek

 
 

 Csoóri Sándor: Tavaszi bodza- vers

 
 

Szoknyát varrat a bodza,
így készült a tavaszra,
csipkés szélűt
és puhát,
éppolyat, mint nagyanyja-
mert ha nem varratna, hát csupasz maradna.

 
 

 Gryllus Vilmos: Katicacbogár (örökvers)

 
 

Pettyes hátú
katicabogár
mutatóujjam
hegyére mászik
szárnyát bontva
ide- oda száll
de talán jön majd
helyére másik
pettyes hátú
katicabogár…

 

 

Gazdag Erzsi : Itt a tavasz

 
  Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.
 
 

 Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

 

 

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

 
 

Varró Dániel: Nyúl tavaszi éneke

 
 

Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen
és ősszel minden oly riadt,
és télen sűrű, lassú, ködben
dideregnek a nyúlfiak.

Tavasz, te cuppanyásnyi szikra,
ha tappancsod a sárba lép,
vidorság száll a kis nyuszikra,
s megédesül a sárgarép'.

Bajuszt pödörsz a napsugárból,
s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl.
Ó, jaj, tavasszal szép a zápor
és sokkal később alkonyul.

 

 
 

Kulcsár Ferenc: Mondóka

 
  Sándor, József, Benedek
hoz majd meleget, eleget.
Sándor, a vándor,
télből lépked,
lába nyomán a fű megéled.
József, a jámbor,
szellőn nyargal,
erdőn-mezőn át tavaszi dallal.
S mit tesz a bajuszos Benedek?
Zsákból meleget ereget.
 
     
     
     
     
     
     

Partnereink



 


Bölcsődék Egyesülete