Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának
Kisgyermek Szociális Intézmények

Ősz

 


Őszi gyerekdalok, mondókák és versek

 

Őszi mondókák

Sim-sum

 
 

Sim-sum, fúj a szél, (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél. (összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg, (remegtetjük karjainkat)
A levele lepereg. (ujjainkat mozgatva lefelé hajtjuk karunkat)
Ej-haj, semmi baj, (fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally. (széttárjuk kezünket, mintha lombok lennénk) 
 Susog, susog a levél,  (karok lengetése a fej felett)
közeleg a hideg tél,
lepörög a falevél, (ujjak mozgatása fentről lefelé)
lefújta a hideg szél.

 

Gyűjtötték, összeállították: Ács Eszter kisgyermeknevelő, Boros Krisztina kisgyermeknevelő, Boros Nikolett kisgyermeknevelő

 A teljes vers, mondóka és dalgyűjtemény az oldal alján található mellékletből letölthető!

 

Fújja a szél

 

 

Fújja a szél a fákat,    (karok lengetése a fej felett)
letöri az ágat, reccs!   (reccsnél a combunkra csapunk, esetlegleguggolunk)

 
 

Jár a róka lába

 
 

Jár a róka lába, (egyik lábat előre-hátra lengetjük)
előre meg hátra,
tipeg-topog a talpa, (topogás ritmusra)
libeg-lobog a farka. (tapsolás ritmusra)

 

Mint a verebek

 
 

Ugráljunk, mint a verebek,     (ugrálás)
Rajta gyerekek!

 
 

Madarak

 

 Repülnek a madarak, (oldalsó középtartás)
csattog a szárnyuk!(taps a fej fölött)

 
 

 Baglyocska

 
 

 Baglyocska hunyorog, (hunyorgunk)
fatönkön kuporog,      (leguggolunk)
nagy fejét forgatja hol erre, hol arra, (fejünket jobbra-balra fordítjuk)
izeg mozog toporog,   (toporgunk)
tipi, topi, topp, topp, topp.     (végén tapsolunk)

 

 Csizma

 
 

Nézzétek csak, emberek!(sétálás közben mondogathatjuk)
Nagy csizmában kisgyerek.
Komoly képpel lépeget,
hátrafelé nézeget.

 
 

 Felhők

 
 

 Gyülekeznek a felhők,
(karok lengetése a fej felett)  
esik az eső,
(ujjak billegetése fentről lefelé,)
kopog a jég,
(kopogás ujjakkal a földön/asztalon)
dörög az ég
(ököllel dörömbölés)
villámlik, lecsap
(tenyérrel asztalra csapunk)
és kisütött a napocska!
(karok széttárása)

 

 

 

 Gomba, gomba

 

 

 Gomba, gomba, gomba          (öklök ütögetése),
Nincsen semmi gondja           (kezek forgatása).
Hogyha esik eső rája (ujjak mozgatása),
Nagyra nő a karimája             (karkörzés a fej felett).
Az esőt csak neveti     (szájra mutogatás),
Van kalapja, teheti     (fejünk tetejére mutogatunk).
 
 

 Dió, mogyoró

 
 

 Kopár dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.

Odújába elrakja,
télen elropogtatja.

 
 

 Őszi dalok

Kányádi Sándor: Alma

 
   

 

 

 

 Csukás István: De jó a dió!

 

   
 

 Lipem, lopom a szőlőt

 

 
 

 

 
 

 Gryllus Vilmos: Szúrós gombóc

 
   

 

 

 Erdő, erdő

 

 

 

   
 

 Ősz szele zümmög

 
     
 

 Hull a szilva

 
 

 

 
 

 Őszi versek

Zelk Zoltán: Varjúnóta

 
 

Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúf madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.

 

 

 

 

Csanádi Imre: Búcsúzva köszöntő

 

 

Szállj, szállj ökörnyál,
Jön az ősz, megy a nyár.
Megy a nyár a nevetős,
Komolykodva jön az ősz,
Csillámló derekkel,
Sárga levelekkel,
Szőlővel, mosolygóval,
Fűre koccanó dióval.

 
 

Tankó S. Károly: Dombon

 
 

Dombon törik a diót,
hegy- ormon a mogyorót,
-zajuk ide csattog! -
Völgyben meg a makkot! 

Három diót feltörtem,
Négy mogyorót megettem,
Leltem egy zsák makkot,
- ebből ti is kaptok!

 
 

 Sarkady Sándor: Kár, kár…/részl./ 

 
 

Kár, kár, kár,
Elszökött a nyár,
Hideg őszi verőfényben
Száll az ökörnyál.

 
   Tarbay Ede:  
 


Őszanyó Kontyos kendős ősz-anyó Söpröget a kertben, Vörös arany falevél Ripeg-ropog zörren, Reggel-este ruhát mos, Csupa gőz az erdő, Mosókonyha a világ, A völgy mosóteknő.

 
 

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

 
 

Ki lakik a dióhéjban? Nem lakhat ott bárki, Csak dióbél bácsi Ha rácsapsz a dióhéjra, Kinyílik a csontkapuja, És cammogva elmászik Vén dióbél bácsi, - csak a szádat tátsd ki!

 
 

 Weöres Sándor: Galagonya

 

 
 

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

 
 

Tamkó Sirató Károly - Késő ősz

 

 

 

Kimentem én az erdőre...
És akkor?
Ráléptem egy rőzsetőre...
És akkor?
A rőzsető felsikoltott...
És akkor?
Ősz fedte be az égboltot...
És akkor?
Fázik majd a hátad tája...
És akkor?
Bújj a medve bundájába...
És akkor?
Nem fázol majd nagy fagykor!

 

 

 

 

Partnereink



 


Bölcsődék Egyesülete