Ha-ha-ha havazik

Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jaj de jó!

Hull a hó, hull a hó,
Lesz belőle takaró.
Erdő-mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.

 Ég a gyertya, ég

Ég a gyertya, ég.
El ne aludjék!
Aki lángot látni akar,
Mind leguggoljék!

 Dirmeg-dörmög a medve

Dirmeg-dörmög a medve,
nincsen neki jókedve,
alhatnék, mert hideg van,
jobb most benn a barlangban.

 Utassy József: Hull a hó 

Zirr, zurr, zurrogó!
Sziszeg a szél, hull a hó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Ragyog a sok hógolyó.Zirr, zurr, zurrogó!
Játszani jaj de jó!
Zirr, zurr, zurrogó!
állj be közénk Télapó!

Esik a h 

Esik a hó, térdig ér,
A hóember mégsem fél.
Mitől félne? Nem fázik.
Kalapja van, nem ázik.

Jő a tél hidege,
fázik a cinege,
Varjú károg a fatetőn,
Farkas ordít künn a mezőn.

Hull a hó, jaj de jó!
Lesz belőle hógolyó

Téli gyermekdalok

Varjú károg 

 Hóembernek se keze, se lába

 Hóember, hóember

 Betemetett a nagy hó

 Kodály Zoltán- Gazdag Erzsi: Ezüst szánkót hajt a dér

 A hajnali harangaszónak

 Tekereg a szél, csavarog a szél

 Kavarog a hó

 Jaj, de árva ez az erdő!

 Nagy a hó

 Országúton nagy a hó

Téli versek

Tóthárpád Ferenc: Téli csend

Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.

Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.

 Gazdag Erzsi: Hóember

Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak.
Hóból van a keze, lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.

 Gryllus Vilmos: Téli hangok

Zúzmara olvad cseppen a víz
füttyent néha a csíz
roppan a völgyben pendül a jég
szór rá darát az ég
fák fagyos alján túr a rigó
szirtről csusszan a hó
sombokor ágán surran a szél
halkan zenél a tél
(szólnak a hangok tél idején
s hozzá dúdolok én)

 Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Szalai Borbála: Mesevilág

Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.

Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara…
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.

 Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.