A bölcsődébe kerülés a gyermek és a szülő számára is olykor nehézségekkel jár. A gyermeknek a nap egy bizonyos részére el kell szakadnia a számára biztonságot nyújtó személytől, a megszokott otthoni környezettől és egy új személlyel kell kialakítania szorosabb kapcsolatot, meg kell szoknia egy más tárgyi környezetet, esetleg a napirendjében is némi változtatásokra van szükség és meg kell tanulnia kortársaival osztozkodni a játékokon, a szeretet felnőtt figyelmén, gondoskodásán. A szülőnek sem könnyű elfogadni azt a helyzetet, hogy napközben gyermekéről ezen túl más gondoskodik.

A beszoktatás körül jelentkező nehézségek, a szülő bizonytalansága, a gyermek szorongása természetes jelenség. Kiküszöbölni nem lehet, de az új helyzethez való alkalmazkodást megkönnyíteni igen. Ebben segítünk a szülőknek és a gyermekeknek az első találkozások és a beszoktatás alkalmával. A szülők számára lényeges, hogy minél jobban megismerhessék azt a milliőt – tárgyi-, személyi környezetet, nevelési, gondozási elveket - ahová gyermeküket hozzák. Fontos, hogy a szülő olyan bölcsődét, azon belül kisgyermeknevelőt válasszon gyermekének, akiben megbízik. Ha a gyermek látja, hogy szülője bízik abban a felnőttben, aki ezentúl napközben ellátja, ő is bízni fog és általa az új környezethez való alkalmazkodás könnyebbé válik. A bizalmi kapcsolat és a környezet megismerésén túl fontos az is, hogy a gyermek leendő kisgyermeknevelője is minél jobban megismerhesse a gyermeket és azon keresztül a családot, aki a gyermeket neveli.

A gyermek új környezetbe való beilleszkedésének mikéntje egyrészt a felnőttektől függ, a szülőktől és a kisgyermeknevelőtől, másrészt a gyermek temperamentumától és korábbi tapasztalataitól. Az alkalmazkodás kezdeti időszakában természetes jelenség, ha a gyermek viselkedése átmenetileg megváltozik a megszokotthoz képest. Lehet, hogy amikor először a bölcsődében marad a szeretet személy nélkül heves sírásba, tiltakozásba tör ki, de az is lehet, hogy csak egy vagy két hét elteltével jelentkezik ez a magatartásváltozás, mivel a környezet új ingerei lekötik a figyelmét. Az is lehet, hogy az eddig szobatiszta gyermek visszaesik a szobatisztaságban, vagy nem fogad el ételt, dacos lesz, nehezebben alszik el, vagy éjjel többször felébred, felsír stb. Így fogadja el az új környezetet. Ezek a nehézségek az elfogadás folyamata során - ahogy a gyermek megtapasztalja, hogy jó helyen van, ugyan úgy szeretik, gondoskodnak róla, nem vesztette el a szeretet személyt - fokozatosan oldódnak és egy, két hónapon belül megszűnnek. A beilleszkedést segíti még, ha a szülő felkészíti a gyermeket a változásra. A beszoktatás előtt és közben is sokat beszélget vele a bölcsődéről, a várható és megtörtént eseményekről.

Az elfogadás folyamatának segítő tényezője a fokozatos beszoktatás. Vagyis a gyermek nem egyik napról a másikra kerül a bölcsődébe, hanem az új környezet elfogadására, az anyától való elszakadásra fokozatosan készítjük fel. Kutatások kimutatták, hogy a fokozatos beszoktatással beilleszkedő kisgyermekeknél a heves tiltakozások, a fentiekben felsorolt nehézségek, nem olyan erősek és hamarabb csökkennek, a kisgyermeknevelővel felvett kapcsolat, az anya távozásakor és érkezésekor tanúsított magatartás kedvezőbben alakul és hamarabb rendeződik, és a megbetegedések is kedvezőbb tendenciákat mutatnak.

A beszoktatás ideje általában két hét, de a gyermek egyéni reakciójától függően lehet rövidebb vagy hosszabb is, azonban a túl hosszúra nyúló és a túlzott patronálás következményeként nehezebb lehet a leválás. A beszoktatást a gyermek „saját kisgyermeknevelője” végzi. A beszoktatás történhet bármely napszakban, akár a szobában, akár az udvaron. Egyszerre csak egy gyermek beszoktatása történik egy kisgyermeknevelőhöz, ezért az őszi időszakban, amikor több gyermek kerül a bölcsődébe, a kisgyermeknevelők beszoktatási tervet készítenek.

A beszoktatást általában az édesanya végzi, de az ő akadályoztatása esetén lehetőség van más családtag közreműködésére is. A fokozatos beszoktatás legfontosabb tényezője a kisgyermeknevelő. A bölcsődében a „saját kisgyermeknevelő rendszer” lehetővé teszi, hogy a gyermek életkori sajátosságának megfelelően egy személlyel szoros kapcsolatot alakíthasson ki. Így a „saját kisgyermeknevelő” lesz az, aki anyja távolléte idején biztonságot, védelmet nyújt a számára. A csoportban dolgozó másik kisgyermeknevelővel – társkisgyermeknevelő - is megismerkedik a gyermek, aki a későbbiek során a „saját kisgyermeknevelő” távolléte alatt szintén ellátja a gyereket, de ez csak azután válik érdekessé, amikor a gyerek már otthonosan mozog a bölcsődében. Lényeges szakmai szempont, hogy a bölcsődébe kerülés első napjától az óvodába való átmenetig ugyanaz a kisgyermeknevelő nevelje, gondozza a gyermeket a szülők távollétének ideje alatt.

Másik fontos elem az időtényező, ami azt jelenti, hogy napról napra fokozatosan növeljük a bölcsődében a szülővel és egyedül eltöltött időt. Az időtényező fokozatos növelése, az újra találkozások ismétlődése kiépítik a gyermekben az időszakos elválás élményét.

A harmadik elem az új környezet megismerése. A gyermek fokozatosan ismeri meg új környezetét és tanul meg tájékozódni benne. Az első héten a személyi és tárgyi környezet megismerésén, a gyermek szükségleteinek a bölcsődében történő kielégítésén van a hangsúly, melyet az anya végez.  Így a gyermek anyjával együtt ismerkedik meg az új tárgyakkal és szokásokkal. A kisgyermeknevelő megfigyelő, érdeklődő, kiváró a kapcsolat alakulása szempontjából, majd a gyermek reakcióit figyelembe véve kb. 4-5 napon belül fokozatosan átveszi az anyától a gondozási tevékenységeket, de az anya még jelen van. Kb. a második héttől a gyermek fokozatosan egyre több időt tölt az anya nélkül a bölcsődében, míg a második hét végére már az egész napja a bölcsődei élet szerint zajlik.

A negyedik tényező a kölcsönös bizalom. Ha a szülő és a kisgyermeknevelő bíznak egymásban, a gyermek is bízni fog abban, hogy a szeretet személy távolléte esetén is biztonságban érezheti magát.

A beszoktatás ideje alatt a kisgyermeknevelők munkarendje úgy van kialakítva, hogy az anya bölcsődei tartózkodása idején figyelemmel kísérhesse az anya-gyermek kapcsolatát és minél több információt szerezhessen a gyermek nevelésével, gondozásával kapcsolatosan. Ez az időszak alapozza meg a családi és bölcsődei nevelés összhangját, mivel a gyermek egészséges személyiségfejlődésének alapja, hogy a bölcsődei nevelés a családi nevelésre épüljön, annak kiegészítőjeként szolgáljon.